Az alkímia az emberiség történelmének egyik legkülönlegesebb tudománya. Pontos eredete ismeretlen. Alkimisták léteztek az ókori Kínában, Mezopotámiában, Indiában, Egyiptomban és Görögországban is, de az alkímia igazán neves művelőit már az európai középkorból ismerhetjük. Az alkimisták a modern vegyészek ősei voltak, akik nem elégedettek meg a világ elvont, filozófiai megismeréssel, és nem csak megfigyeli, hanem inkább alakítani szerették volna az anyagi valóságot. Laboratóriumaikban az egyszerűbb vegyületek, a savak, gyógyszerek és alkoholok előállításával foglakoztak, ha éppen nem Magnum Opus, azaz a Nagy Mű megalkotásával próbálkoztak. A Magnum Opus alatt több mindent is értettek: egyrészt lehetett az aranycsinálás titka, de akár a Bölcsek Köve is, ami a legenda szerint az alkimista akaratát felerősítve bármilyen anyag (akár az emberi test) megteremtésére vagy átalakítására képessé teszi, ráadásul alapanyagokat sem kell többé használnia. A legendás csodaszert sajnos senki sem fedezte fel, elkészítésének módja a mai napig ismeretlen. Az alkimista egyetlen segédeszköze a kutatásban a Mutus Liber volt, ez a 15 elvont képből álló, minden szöveges kiegészítést nélkülöző könyv. Az alkimisták az aranycsinálás vonzerejét meglovagolva gyakran találtak maguknak gazdag támogatókat, és kutatásaik bizony sokszor lendítették előre a tudomány fejlődését, még akkor is, ha olykor porrá égetett egy-egy laboratóriumot. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy alkimistának általában bátor, de tudatlan kontárokat tartjuk, sietve leszögezzük, hogy a tudományuk igen kiterjedt irodalommal rendelkezett, sőt Newton is alkimista volt. Könyvtárnyi mű tárgyalja a különböző keverékek előállításának módját vagy a szükséges alapanyagokat – ezeket a kódexeket általában az asztrológia jelrendszerére épülő, külön nyelven írták. Létezik még spirituális alkímiai is, ami hasonlít a nyugati ezoterikus vallásokhoz, és lényegében a lélek nemesítését tűzte ki célul. Ebben az értelmezésben az „aranycsinálás” és a „Bölcsek köve” elvont fogalom, lelki gyakorlatokká válik, a cél pedig a tökéletes, hibátlan lélek elérése, a megvilágosodás. Felsorolni is lehetetlen az alkímia alfajait, a háborús alkalmazásoktól kezdve egészen az Aleister Crowley-féle szexuális alkímiáig, a lényeg, hogy az alkímia, mint a megfigyelés, átalakítás, lebontás és felépítés technikájának szinonimája végérvényesen belopta magát az emberiség kultúrájába, kitörölni onnét pedig nem csupán felesleges, de lehetetlen vállalkozás lenne. 

                                                                         (Mondo magazin / 07.05)